A szerkezet nagy tömege miatt a NASA Sugárhajtás Laboratóriumának (JPL) mérnökei a korábbiaktól teljesen eltérő, és azoknál bonyolultabb eljárást dolgoztak ki landolásához, amiben - első hallásra kissé talán meglepő módon - különböző méretű pirotechnikai töltetek (másként piropatronok) játszanak meghatározó szerepet.

"Ezek a pirotechnikai eszközök rendkívül megbízhatóan működnek olyan hirtelen bekövetkező és nem visszafordítandó műveleteknél, mint például egy szelep nyitása vagy a fékezőernyő kiengedése" - mondta Pete Theisinger, a küldetés projektmenedzsere.

A Curiosity alulnézetből

Éppen ezért a több ezer éve feltalált tűzijáték-rakéták elvéhez hasonlóan működő, korszerű piropatronok napjainkban is pótolhatatlan kellékei az űrtechnológiának: mivel nincs bennük hibalehetőséget jelentő mozgó alkatrész és nagyon pontosan időzíthetők, gyakran elektromos motorok helyett is ilyeneket alkalmaznak az űreszközökön.

A Curiosity küldetése során összesen 76 pirotechnikai töltetet használ majd, a gyufásdoboz detonációjával egyenértékű legkisebbektől egészen az egy rúd TNT robbanási energiájának megfelelő legnagyobbig. Ez utóbbit nem számítva az űrszondán elhelyezett robbanóanyag összmennyisége alig 50-60 gramm, vagyis nem több, mint amennyi egy átlagos autó kormánylégzsákjának indítószerkezetében található.
Az első tíz patron 17 perccel a leszállás előtt lép majd működésbe, egymáshoz képest 5 ezredmásodpercen belül, hogy a légköri belépőegységet leválasszák a bolygóközi szállítóegységről (amely az energiaellátást, a hőmérséklet-szabályozást és a földi irányítóközponttal történő kommunikációt biztosítja a 8,5 hónapig tartó, Föld-Mars közötti utazás során). 125 ezredmásodperc múlva további két irányított minirobbanás történik, összenyomott rugók kiengedése által mozgásképessé téve azokat a 75 kilogrammos nehezékeket, amelyek feladata a teljes szerkezet egyensúlyban tartása a légköri áthaladás során.

Tizenkét perccel később újabb patronok robbannak, további kisebb nehezékeket engedve szabadon, néhány másodperc múlva pedig a legnagyobb robbanás következik az indítórakétáról történt leválasztás óta: a fékezőernyő nyitása.

A bolygóközi szállítóegység és a légköri belépőegység szerkezeti egységei

Ennek során nagyon rövid idő alatt kell kifeszíteni a bolygókutatás történetében eddig készített legnagyobb, 16 méter átmérőjű ejtőernyőt. A mérnöki csapat úgy tervezte meg ezt a műveletet, hogy az összecsukott állapotában körülbelül szemeteskuka-méretű ernyőt kilövi egy ágyúhoz hasonló szerkezet a hátsó védőburkolat fölé, ahol a légáramlás hatására magától kifeszül. Ehhez van szükség a legnagyobb piropatronra, amelynek robbanása egy rúd TNT detonációjának felel meg. 

Mindezek ismeretében szinte rossz érzés belegondolni, hogy a 14 kilométeres felszín feletti magasságban, hangsebességnél is gyorsabban száguldó szerkezet nagyszabású tűzijátékát senki nem hallja majd a vörös bolygó légkörében.Azonban a robbanások sorozata ezzel egyáltalán nem ér véget. Az ereszkedés következő fázisaiban, például a hátsó védőburkolat és az ereszkedő egység szétválasztásakor vagy a járművet kábelrendszeren leengedő "égi daru" szerkezet motorjainak bekapcsolásakor további 44 pirotechnikai töltetnek kell majd működésbe lépnie tökéletes időzítéssel annak érdekében, hogy a Curiosity rover sértetlen állapotban érje el a bolygó felszínét 2012. augusztus 6-án, és megkezdhesse tudományos programjának menetrend szerinti végrehajtását.